Az ember élete az elejétől fogva a végéig folyamatos változás. Ha szerencsés, akkor e változások a számára a fejlődés lehetőségét adják, amivel élni tud, ha kovácsa szerencséjének. Fejlődése a hibáinak és gyengeségeinek meghaladásában, tudatosságának, tisztánlátásának visszaszerzésében rejlik. Mindez nem megy egyik pillanatról a másikra. Folyamatos küzdelem, siker és kudarc szegélyezi ezt a rögös utat.  Számomra ez jelenti az emberként élést, a tökéletesedést, az önmeghaladást, a szellemi úton járást.  Ha már élünk, akkor igyekezzünk azt jól csinálni, jó szívvel, örömmel és boldogsággal, mindenki a maga módján nap mint nap.  A végén aztán meglátjuk, hogy mire lett ez elég.